Blog

Áron is megvegyétek az alkalmatosságot

Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.” /Efézus 5,16/

Négyes hatos. Tömény ember szag. Ma is, mint, ahogy az utóbbi időben minden nap, amikor dolgozni megyek, elborzaszt ez az elveszett világ. Csodálatos, értékes, szeretett emberek, akiket Jézus a saját vére árán mosott ki a mocsokból, hogy Mennyei helyekre ültesse őket, önként, saját döntésüktől büszkén felfuvalkodva ülnek a mocsaruk közepén. Milyen kevésre tartjuk magunkat. Milyen kevésre tartja magát szemben az az idősödő asszony. Láthatóan megterhelték az évek, kemény munkával kereste minden napi kenyerét, az élet mégsem lehetett kegyes hozzá. A nyomor elpecsételte magának. Valószínűleg szerény körülmények között, küzdelmesen éli hétköznapjait. Arcán kemény, bosszús kifejezés. Valószínűleg elég könnyen kijön a sodrából és akkor nem fogja visszatartani, ami kikívánkozik, ami a szívén az a száján. A szívét pedig túlságosan nyomja a keserűség, reménytelenség, fájdalom. Megkeményedett. Ez az éhség, ez a szomj, ez a vágy Jézus iránt. Olyan elgyötört a rabságban, szinte látom rajta a láncokat. De Jézus a szabadító!

Megszólal bennem a Szent Szellem, hallom az Atya hangját:

  • Ő az én drága lányom. Elveszett, de én haza várom.

Ellenőrök szállnak fel. Jegyeket, bérleteket. Én már magammal vagyok elfoglalva, dicsőítést hallgatok. Végignézem a jelenetet, személyigazolvány elő, kitöltenek egy büntető cédulát, egy aláírás a végére. Megalázottan, elgyötörten, lemondó beletörődéssel és tehetetlen dühvel szorítja össze a száját ez a szegény asszony. Látom, ahogy azon gyötrődik, hogy kitalálja, hogyan fogja kigazdálkodni a büdzséből ezt az összeget. Mi lesz, ha még ezt a büntetést is be kell fizetni.

A Szent Szellem megint szól. Olyat mond, amit még soha nem mondott:

  • Adj neki pénzt! Add oda neki az összes pénzed, ami nálad van. – Egy 10 000 forintos bankjegy van nálam.
  • De Uram, nem szabadott volna jegy nélkül utaznia!

Ahogy átfut a fejemen a gondolat már el is szégyellem magam. Mit számít ez?! Nem azt kéri, hogy jutalmazzam meg. Azt kéri, hogy mutassam be, hogy mennyire szereti. Tudom, hogy szüksége van a pénzre, tudom, hogy nagyon sokat jelentene neki. Nos, éppen nem állítom, hogy nekem nem hiányozna… de már jön is a válasz.

  • Én gondoskodni fogok rólad. Én megjutalmazlak téged. Én adom a fizetésed, ha én adom a munkát. Tudod, hogy az én munkámba invesztálni a legjobb befektetés.

Nincs több kérdés, hirtelen, mint egy ajándék száll rám a hit, hogy így lesz. Elhiszem, hogy nekem anyagilag egyenesen kifizetődő engedelmeskedni. Elönt az adrenalin, felgyorsul a szívverésem…

Elkerekedett szemek, leesett áll, döbbenet. Nem érti.

  • Miért? – Hogy miért? Mert értem is kifizették az árat! De ezt talán nem érti.
  • Mert Isten, az ön Mennyei Apukája annyira szereti önt, hogy a legértékesebbet, a saját fiát, Jézus Krisztust adta önért, hogy ne kelljen öntől elválasztva élnie. Szereti önt és szeretne kapcsolatban lenni önnel. Nem érdekli, mit tett, megbocsátotta! Nem érdekli, mi volt az életében, már megbocsátotta. Ezt is megbocsátotta, hogy bliccelt a villamoson. Engem küldött, hogy megmutassa, kifizette ön helyett az árat. Jézus Krisztus kifizette ön helyett a bűnei árát. Ezért nem kell többé így élnie. Ő azért jött, hogy bővölködő élete legyen, úgyhogy bőségesen kifizetett minden tartozást! Nekem csak 10 000 forint készpénzem van. De nem ez számít, hanem az, hogy Ő gondoskodik. Ennyire szereti, hogy ideküldött engem, hogy megmutassa.

Sajnos ez csak a fejemben játszódik le. Csak 1 percig tétováztam mielőtt összeszedtem a bátorságomat, hogy odalépjek. Csak egyszer néztem körbe, hogy kik fogják látni, amit tenni készülök. De késő volt. A hölgy feltápászkodott és leszállt a villamosról. Kiáltani szeretnék, hogy várjon, mondanom kell önnek valamit, de nem teszem. Összetört szívvel, bűntudatosan, a könnyeimmel küszködve nézek utána.

  • Uram, bocsáss meg, hogy elmulasztottam! Hiszen előre elkészített jócselekedet volt ez a számomra. Bocsáss meg Jézus! Kérlek, adj új lehetőséget! Kész vagyok áron is megvenni az alkalmas időt! És köszönöm, hogy mélyebben megérthettem a szeretetedet abban, ahogy megmutattad mennyire szereted ezt a hölgyet, aki annyira jelentéktelennek tűnik a budapesti forgatagban, akivel gorombán és megalázóan beszélt az ellenőr. Te elhordoztál minden szégyent és megaláztatást, neki már nem kell. Te megtetted helyette. Köszönöm Jézus, hogy megszabadítottad ezt a világot a fájdalomtól és a szégyentől. Hadd mondjam el nekik, hogy az áldozatod ne legyen hiábavaló! Adj egy új esélyt és nem szalasztom el!

 

Dósa Loretta